Csak mert igaz...

Az emberek már csak ilyenek. Úgy tesznek, mintha szeretnének. Úgy tesznek, mintha minden örökre szólna. Aztán egy nap fogják a cókmókjukat, és elköltöznek, és viszik magukkal a szeretetüket is, a karomtalanított macskájukat meg otthagyják magára. Otthagyják tépelődni, hogy mit is rontott el.

Hmm.

"Ha az az érzésed, hogy átvágnak, akkor valószínűleg tényleg átvágnak."

Aranyköpések Pt. 3.

Itt egy újabb adag, jó mulatást.

Moncsi

- Jégermester (mind tudjuk, milyen italra is gondolt)

- kiáváncsi (egy magyar szó enyhe olasz beütéssel)

- tudom a nevét igazából, csak fogalmam sincs, hogy hívják

- így, hogy meg van tervezve, már nem annyira spontán (tényleg?)

Angyalka

- ki tudja, mivel tömi a tejét (hát még a fejét!)

- az nehéz legyen, hogy van

- majd hívjál, ha már tudod, hogy hol vagy

Alex

- úgy összeráncoltad a hajad (jó, hogy ilyet is tudok :D)

- vacsora előtt megkóstoljuk a páleszt, utána meg a pálinkát (naná, és a borral mi lesz?)

- adhatnál rá egy kis számot (akartad mondani hangerőt)

- viszket a nyenyerem

- sziárvány

- saját maga alatt ássa a sírját (a szólások összebuggyantása az egyik csücsköm szíve)

Én

- kiderokáltam a telefont

- konalvód (ami a vonalkód az én nyelvezetemen egy éjszakai műszak közepén)

- még a fogásod is lobogna a tömödbe (tömésed a fogadba...ehh)

- szetté van kedve (ketté van szedve, yeah)

- majd ha kézzel a végmosással (azaz végez a kézmosással, betűcsere rlz!)

- mit fogunk fütni-sőzni?

- fűszokna

- elmegyek pancsizkodni

- gyakorlítasz (he?)

Egyebek:

Adtam Moncsinak pár zsepit, erre ő: "Ó, köszi, ezt elmentem.", és betette a táskájába.

CTRL+S, mi?

Zsófi: Mindenki bámult, én nem tudom, mi volt velük.

Én: Miért, mi volt rajtad?

Zsófi: Semmi.

!!!

(Szerda este, 22:35, rádiót hallgatunk)

Én: Miért adnak ilyen altató zenéket?

Alex: Kedd este van pedig.

***

Ajánlott bejegyzések:

Aranyköpések Pt. 1.

Aranyköpések Pt. 2.

Álmos vasárnap, hétfőn

A címre itt a magyarázat, egy msnből kiragadott részlet:

Sophie says (18:32):

*további szép vasárnapot ^^

Zsófi says (18:33):

*anyuska

*ma hétfő van :P

Sophie says (18:33):

*igen? haha

*jó tudni :D:D

Másnapos vagyok, és rettentő álmos. Mostanában állandóan álmos vagyok, szerintem tutira az időjárás miatt (jó, meg pluszban az a kismillió dolog, ami bosszant).

Említettem már, hogy elköltöztem otthonról? Tavaly november közepén lett hivatalos, de igazából október eleje óta nem igazán tartózkodtam otthon. Azaz szülőknél, mert most ez az otthon. (Az is otthon, csak másképp. Azt hiszem, ezt Angyalka tudná a leginkább megérteni, neki van a legtöbb otthona ismerőseim között :))

Szóval végre saját, független életem van. Jó, nagyjából független, mert drága szüleim igyekeznek mindenbe beleszólni, de segítenek is sokat.

Már csak az kéne, hogy az egyetem ne belőlem akarjon megélni és lediplomázhassak végre :D

Na, most ennyi, ideje valami vacsorát rittyenteni meg rendet tenni.

Bye!

ZoSo

Napi King

Nem tehet róla. A lelke egy költőé, de az érzelmi kultúrája olyan, mint a szeméttelepen kóborló kutyáé.

Napi King

"Az idő is egy szoros, pont olyan, mint ami a szigetek meg a kontinens között húzódik, de az egyetlen komp, ami át tud kelni rajta, az emlékezet, és az olyan, mint egy kísértethajó - ha azt akarjuk, hogy eltűnjön, egy idő után el is fog."

Kidobott túrógombócok

Hétfő este (háromnegyed 10 körül, tudom, mert rögtön utána remegő kézzel telefonáltam) leszakadt a plafon a konyhában. Egy perc sem telt el aközött, hogy nagy csattanással a földön kötött ki a vakolat és tapéta nagy része, és aközött, hogy én épp ezen a helyen álltam és vacsorát készítettem... Még jó, hogy nem vagyok összeszedett, és be kellett mennem a kamrába valamiért. Vagy az Őrangyalom adott magáról életjelet. Így vagy úgy, de örülök, hogy megúsztam, és már a konyha is rendben van, a plafont leszámítva szebb és tisztább, mint újkorában :)

Csak a túrógombócokat sajnálom, mert azokat ki kellett dobnom, miután vastagon beterítette a lehulló vakolat...

Napi King

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Újra

Beyond Fear - Dreams Come True

A cím egyrészt azért, mert ezt a dalt (azt hiszem) már egyszer feltettem a blogba (lehet, hogy nem pont ide), másrészt mert újra itt vagyok. :)

Sokat nem írok most, mert késő van és viszonylag korán kelek, de gondoltam, némi életjelet illik adni már :D

Hét hónapja nem volt értelmes bejegyzésem... no nem mintha hatalmas olvasóközönségem volna, de akkor is.

Apránként megpróbálom majd elmesélni, mi minden is történt velem ennyi idő alatt, bár nem lesz egyszerű. Azért igyekezni fogok, ígérem :) Kezdetnek jön majd egy koncertbeszámoló (mily meglepő), mivel 13-án ismét láthattam élőben a Whitesnake-et :)

No, vár az ágy, még bebiggyesztem a napi King idézetet, aztán holnap (azaz ma) jelentkezem ismét.

Jó éjszakát!

Sophie

Napi King

"Hallom ugyan, hogy mond valamit, de a szavak nem bizonyítanak semmit."