2009. október 10., szombat

Szeptember, 2009.

"Minden tökéletes a kezdetektől a végig, ha van egy barátod."
Demi Lovato

Rég nem volt már ilyen hosszú hónapom... Persze ugyanúgy 30 napból állt az ősz első hónapja, mint eddig, de annyi minden történt ebben a pár hétben, hogy sok volna leírni... meg nem is igazán lehetséges, hisz ezeket az élményeket (jókat és rosszakat egyaránt) csak azok érthetik meg, akik részesei voltak.
A legmeghatározóbb az volt, hogy Angyalkám hazalátogatott Firenzéből, és rengeteg időt töltöttünk együtt...legyen szó akár egy délutáni beszélgetésről az All Inn-ben vagy egy egész estés bulizásról a belvárosban, esetleg egy táskarádióval bővített házibuliról itt Diósdon :D Ezeket a nevetéseket, beszélgetéseket, közös élményeket lehetetlen leírni. Sokat jelentett ez az egy hónap, míg Angyalka itt volt, hálás lehetek, hogy van egy olyan igaz barátom, mint Ő...
No mielőtt nagyon érzelgőssé válnék, pár képpel megpróbálom illusztrálni, hogyan is telt ez a hónap az én egyetlen Angyalommal :)
Az első este :)

Végre a híres-neves Bakegérbe is eljutottunk :D

Angyalom a Bakegérben

Én a Bakegérben :)

A "Táskarádiós buli", Angyalka és Zsófim :)

És Angyalka megismerkedett Olivérrel és Miklóssal is :D

Hajnal felé :D Nem ittunk :D (ez most ironikus volt ám...)

Egyéb kevésbé publikus képek a facebookon :)) :D
Az utolsó együtt töltött este - All Inn, karaoke buli
Angyalka, Cinzia és én - hihetetlen kép :)

Cinziával...

...és Angyalommal <3

Szeptemberben az egyetem is elindult... Hurrá. Valami hihetetlenül nem szeretem az egészet :) Egyetlen értelme, hogy nem unatkozom itthon és többet lehetek a barátaimmal (Moncsival és Évivel, akiket egész nyáron szinte nem is láttam), valamint egy-egy óra időként szórakoztató, viszont sajnos leginkább fájdalmasan fárasztó. Ez van, már közel az egésznek a vége, csak érjem meg, hogy ott tartok... Szakdolgozat, záróvizsga...bele sem gondolok inkább egyelőre.

Még egy rossz dolog történt ebben a hónapban, de erről nem fogok írni. Túlságosan személyes és mély. Túlságosan fájdalmas, és még nem tudom kívülről nézni, és sem írni sem beszélni nem tudok az egészről őszintén - és ez még egy darabig így is lesz. Emiatt elnézést is kérek mindenkitől. Egyszerűen most könnyebb így, egyedül, magamban. Néha kibeszélni esik jól, most pedig bezárni. Ez van.

Egyelőre ennyi.

Bye,
ZoSo

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése