Igyunk egy puha medvét!

Az elmúlt hét csütörtökjén Moncsival úgy döntöttünk, hogy a hosszú, fárasztó és zűrös nap után megérdemlünk egy sört meg némi beszélgetést, valamint kissé bágyadtan-fáradtan, de a vizsgaidőszak végére is koccinthatunk egyet (február 4-én...khm). Szóval, miután az életünk árán elértük a Délinél a 61-es villamost - mellesleg a sínek között vidáman sétálgatni a hidegben csak addig vicces, míg nem jön a villamos a hátad mögött - kikötöttünk a Kosztolányin (előtte persze egy röpke kitérő a pár perc krumpliba, hogy ne csak szomjunkat, de korgó gyomrunk háborgását is csillapítsuk némiképp), az egyik mellékutcában egy finoman eldugott kis helyen. Az ajtón belépve kriptaszag és két lépcső fogad: az egyik lefelé, egy rövid és baromi hideg folyosóra (itt találhatók a wc-k is egyébiránt - nem, nem a folyosón közvetlenül), a másik felfelé, a jóval kellemesebb hangulatú, tulajdonképpeni italfogyasztásra alkalmas (?) helységbe vezet. Leülünk a fából kialakított bútorzatra - melyek egyben kisebb bokszokat is formálnak, tök értelmetlenül, mert a hely annyira kicsi, hogy a másik végében ülő Józsi bácsi értekezését az Auchan üzlet rendkívül finom fánkjáról kitűnően hallhatom, mivel gyakorlatilag a "hely másik vége" körülbelül nem egészen két méteres távolságot jelent (költői túlzás, jujj). Moncsi már régebb óta ismeri a helyet, így gondolkodás nélkül rendel két Arany Ászokot - és ez a baj, mert így csak kb. másfél órával később kezdünk röhögni. Hogy min? Az itallapon. Mivel a hely annyira felkapott, hogy még neve sincsen, ezért a tulaj úgy gondolta, hogy a tömegével érkező turisták kedvéért feltünteti az italokat németül és angolul az itallapon (ami egy kb 15x7 centis papírdarab, miniatűr betűkkel rányomva a választék). Na most, ezzel nem is lenne gond, tekintsünk el attól is, hogy turista ide be nem teszi a lábát (hogy mi magunk akkor miért, az egy örök rejtély). Sajnos azonban buzgó tulajunk (vagy akárki, aki írta/fordította neki a lapot) valószínűleg a magyaron kívül egyik nyelvet sem beszéli, s híve a szó szerinti fordításnak. A némettudásom erős kopása miatt csak néhány angol példát írtam fel, hogy megörökíthessem az utókornak - illetve egyelőre nektek. Így tehát. Alapvető probléma, hogy a "sör" az itallap szerint angolul bear (angolul nem tudók kedvéért: beer - sör, bear - medve). Ebből jönnek az olyan mókás kifejezések, mint a soft bear - puha medve, ami az alkoholmentes sört hivatott jelenteni, vagy a botle bear, ami kis helyesírási hibával pedig az üveges sört. És nem átallották valóban szó szerint lefordítani a söreinket... Az Arany Ászok az náluk Golden Ace, a Kőbányai Világos pedig Rockmine Light... Magyarország, én tényleg így szeretlek.

(Eme bejegyzés jegyzet formájában először a Facebookra íródott, de gondoltam, ha már ezer éve nem írtam normálisan a blogomba, akkor jelenjék meg itt is :D)

Később több infóval jelentkezem! :)

Bye:
ZoSo