Igyekszem rövid ámde részletes lenni, bár tudvalevő, hogy írásban nem lehet visszaadni az élményt : )
Szóval a koncert. Valamikor február végén vettem észre tök véletlenül a neten, hogy március 5-én fel fog lépni Tim Owens magyar zenészekkel a Crazy Mama nevű helyen Budapesten. Pár napon belül Moncsival egyetemben meg is vettem a jegyet (ami 2500 jó magyar forintba került) és vártuk azt a bizonyos pénteki napot : ) Persze ezt ismét megelőzték a szokásos rémálmok (jegy otthon felejtése, elalvás, busz (és a koncert) lekésése), de ezek szerencsére nem következtek be.
Aznap fél hatkor találkoztam Moncsival, s beültünk az All Inn-be, hogy alapozás gyanánt bedobjunk pár sört. Ott elücsörögtünk fél nyolcig (bár lehet, hogy picit tovább). S kb. fél 9-re érkeztünk a helyszínre. Már ment valami koncert (aki gondolja, járjon utána, engem nem nagyon fogott meg egyik előzenekar sem xD), szóval zaj és tömeg fogadott. Felmentünk a galériára, ott találtunk egy szabad asztalt, vettünk egy-egy sört, s próbáltuk szokni a zajt, no meg növekvő izgalommal vártuk a fő-fő-fő koncertet, Rippert. Tizenegy körül ki is jött az öltözőből (ami az asztalunktól nem messze volt), s lement az alsó szintre, a színpadra. Mivel a tömeg miatt fentről még állva sem láttunk szinte semmit, ezért Moncsi javasolta, hogy üljünk a lépcsőfordulóba. Onnan valóban mindent lehetett látni, ami a színpadon történt, bár nem volt annyira jó ülve tombolni, de legalább nem fáradtunk el, s tudtunk közben nyugisan sört is fogyasztani. :D Közben odaült mellénk egy srác, akivel szóba is elegyedtünk (már ha az egymásnak üvöltözést és ordítva éneklést annak lehet nevezni), később nagy segítségünkre is volt (ezúton is köszönet neki). A buli fantasztikus volt (setlist lejjebb), egyszerűen leírhatatlan élmény ezt a zseniális énekest élőben látni-hallani. Készítettem pár hangfelvételt, hát végigfut rajtam a hideg, ha hallgatom, iszonyat jó. Na a buli után visszaültünk a helyünkre, aztán kiszúrtam, hogy az öltözőnél autogramért sorban állás van… Nem tudom, mennyit várhattunk ott, szerintem közel egy órát, meg is csappant a várakozók száma, de aztán nyílt az ajtó, és kijött Tim. Nagyon kedves volt, aláírt mindenkinek, készültek a közös fotók, természetesen rólunk is – Peti segítségével, cserébe én is készítettem róluk pár képet. : ) No ez is megvolt, ismét leültünk, s már irtó hepi hangulatban dumálni kezdtünk hárman. Majd Moncsi lement wc-re, s egyszer csak szól Peti, hogy ott van Ripper… kijött az öltözőből, s sétálgatott az ekkorra már eléggé kihalt helyen. Lement ő is, s Moncsi meg rohant fel izgatottan, hogy lent van Tim, menjünk le. Valószínűleg ha nincs bennem annyi sör, nemet mondok, de így csak felkaptam a fényképezőgépet s szaladtam :D Jött Peti is. Odalent Tim épp beszélgetett valakikkel, szóval megtorpantunk, nem akartunk pofátlanok lenni. Mikor végeztek, Peti odament hozzá, hogy szeretnénk vele még külön-külön fotót készíteni, s ő azonnal beleegyezett, meg is születtek a képek : ) aztán Moncsi nagyon bátran megkérdezte Timet, hogy odaül-e az asztalunkhoz, s ő azt mondta, hogy persze, mindjárt jön :D Szóval visszamentünk (Peti lent maradt), leültünk, és nemsoká felbukkant Tim, észrevett minket és valóban odaült hozzánk :D Annyira zavarban voltunk, hogy elég nehezen ment a kommunikáció, kb. magyarul is elfelejtettem, nemhogy angolul megszólaljak… De aztán jött Peti, meghívta Timet egy sörre (ekkor készítettem róluk még egy képet :D), hogy maradjon még, s dumálgattunk egy olyan jó 20-30 percet még vele, koccintottunk is a sörrel (sose felejtem el, ahogy mondta h „Cheers!” :D). Aztán még a jegyünket is aláírattuk, majd mondta, hogy elég késő van, mennie kell és elköszöntünk. Innentől a hazaút nem lényeges, hosszú volt az út, az idő meg kibek*rt hideg. Az emlékeim sem teljesen pontosak sajnos, mert fáradt meg izgatott voltam, de majd legfeljebb a történet többi szereplője javítja/kiegészíti a sztorit :D
Hát ennyi lett volna :)
Nagyon jó koncertbeszámoló, klassz képekkel!!^^
VálaszTörlésrock on!! ;)
és csak rohongj tovább!! :DDD