A tegnapi nap egy káosz volt... Először is néhány óra alvás után felriadtam valami borzalmas álomból, ami után nem tudtam visszaaludni, szóval reggel hatkor már reggeliztem. Utána úgy döntöttem, megpróbálkozom megint ezzel az alvás dologgal, de persze ismét nem sikerült... Neten bóklásztam, jegyzeteket rendezgettem, majd elindultam a könyvtárba, ahol szándékomban állt több görög drámát is elolvasni a vizsgákra, de persze csak egyet sikerült (mondjuk azon jó alaposan átrágtam magam, kijegyzeteltem stb stb), mert addigra már majd leragadt a szemem. Elindultam hazafelé a jeges, havas fővárosi utakon a mínusz tudomisén hány fokban... Hiába volt rajtam két pulcsi plusz kabát, baromira vacogtam, mire hazaértem (este hétkor). Aztán a tegnapi kiruccanásnak ma egy kis láz és torokfájás az ára (vagy jutalma?).
Az élet csupa vidámság és öröm. Most azon vagyok, hogy valamennyire kilábaljak ebből a nyavalyából jövő keddre, valamint próbálok fejfájósan tanulni (kevés sikerrel).
Na, ismét írtam egy vidám, boldogságot sugárzó bejegyzést xD
Mikor lesz már tavasz??? Unom már a téli depressziót :/
Ja, az SSDD = same shit, different day - nagy igazság Stephen King egyik regényéből...
Bye
ZoSo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése