2012. szeptember 2., vasárnap

Ősz

Az egyik szemem sír, a másik nevet... Egyrészt szeretem ezt az évszakot, talán épp annyira, mint a tavaszt - átmeneti időszak, általában kellemes idővel, a levegőben valami kellemes illattal... Ugyanakkor az őszt a tél követi (micsoda meglepetés), amit a legkevésbé szeretek az évszakok közül, főleg mióta ennyire szélsőséges az időjárásunk... De igyekszem megkedvelni a telet is és megbarátkozni a gondolattal, hogy ez a nyár is hamar eltelt... Bár igaz, hogy most a nyár sem volt az igazi ezzel a rengeteg hőhullámmal, forrósággal... Igen, nekem semmi se jó. :D

Szóval gondoltam üdvözlöm az Őszt néhány sorral és képpel. Egyelőre egyébként abszolút nyári idő van 25-30 fokkal és napsütéssel, úgyhogy kicsit várom is már, hogy szeptemberire forduljon az időjárás is, ne csak a naptár. :)

Az emlékezésnek is van éghajlata, flórája és faunája. Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt. Telítve van végletekkel. Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk.
Márai Sándor



Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.
Fekete István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése