Good To Be Bad Again: Ripper

Szerencsére alkalmam nyílt pótolni a tavaly februárban (távolság s anyagiak miatt) kimaradt Ripper koncertet, ismét Budapesten, a Crazy Mamában.

Ezúttal nem csak Moncsi tartott velem, hanem Peti, Fejcsi és Levi is (bár őt csak két köszönés erejéig láttam...). Indulás Petitől volt délután négy óra körül, első célpont az Angyal söröző, ahogyan két éve is. A hűvös idő ellenére kint ücsörögtünk, de Moncsi érkezése után nem sokkal inkább bementünk, mert esni kezdett s a szél is feltámadt. Nem sokkal később csatlakozott hozzánk Fejcsi is, és négyesben alapoztunk körülbelül fél nyolcig. Az idő ekkorra még hűvösebb lett, de sebaj, a villamoson nem fázunk... csakhogy két megálló után le kell szállnunk, mert a pilóta közölte, hogy kocsiszínbe megy... bő 10 perc fagyoskodás a szélben-esőben, mire jön a következő 51-es. Ezzel már gond nélkül eljutunk a helyszínre, s egy gyors bagózás után be is megyünk a Crazy Mamába kicsit felmelegedni s sört szerezni.

Sajnos nagy tömeg ismét nem volt, bár ennek előnye, hogy simán találtunk ülőhelyet s a pultnál is hamar kiszolgáltak. Most már sok ismerőssel is találkoztunk, jó érzés volt így összefutni Tim többi rajongójával. :)

A Crossholder és a ZBB zenekarokat a sörünk mellett ülve hallgattuk végig, aztán a Sandstone-ra lementünk, s az első sorban találtuk magunkat. Itt végül csak én tartottam ki a koncert végéig, középen, éppen Tim előtt állva. :) (Nekem valahogy nem jut eszembe ilyenkor kimenni bagózni vagy sörért - hisz a koncert miatt vettem meg a jegyet...)

Hát a Sandstone produkciójára még így 3 nappal később sem igazán találok jelzőket; annyira nem volt rettenetes, csak több volt benne a külsőség, mint a tartalom, és az egyedi dolgokat is abszolút hiányoltam. Összességében felejthetőnek mondanám a műsorukat... Talán ha kicsit rövidebb az egész, akkor nem jutok el odáig, hogy már unom és a fenébe kívánom őket.

Valahogy csak túléltem ezt is, s végre megjelent a színpadon Ripper. Nem tudok róla most sem mást írni, mint eddig - elsöprő volt a koncert. Az előző két koncerthez képest más volt a setlist (amit nyilván majd mellékelek ide valahova), így hallhattam élőben az Iced Earth When the eagle cries című dalát, vagy a Maiden Flight of Icarusát. És persze nem hányozhattak a "megszokott" dalok, mint a The Ripper ("What's my name?" :)), a Burn in Hell vagy a Starting over. És mindezeket úgy hallani, hogy mindössze fél méterre van tőlem a Mester... leírhatatlan. Megint volt pacsizás - már ekkor megismert, mert nem csak belecsapott a tenyerembe, hanem megszorította a kezem. :)

Miután végigzúztam a koncertet, azonnal kértem egy sört, mert baromira megszomjaztam, s leültünk a szokásos várakozó helyünkre, az öltöző elé. Már ekkor ölni tudtam volna egy fájdalomcsillapítóért, mivel kínzott a migrén, de azért még kitartottam. Ismét szállingóztak olyan infók, hogy nem fog kijönni, de ezt mindig mondta valaki... és eddig mindig baromságnak bizonyult. :)

Szóval üldögéltünk, a VIP jegyesek mentek befele az öltözőbe - és egyszer csak odajött Eddie (akit már közvetve azért ismertünk, közös ismerősök révén és több koncerten is láttuk), hogy "Neked van fényképezőgéped, gyere!", mindezt nekem címezve. Igazából azt hiszem nem is nagyon esett le, hogy mi van, csak felkaptam a gépet és odaálltam mellé a sorba. Lehet, hogy a fejfájás tette, lehet az, hogy már harmadszor készültem találkozni Timmel, de nem izgultam egyáltalán. Alig néhány perc múltán sorra is kerültünk, s beléptünk a kis öltözőbe. Timen kívül a Sandstone tagjait véltem felfedezni, de igazából nem nagyon foglalkoztam a környezettel, inkább csak álltam kezemben a fényképezőgéppel s vártam, hogy fotózhassak. Tim beszélt pár szót Eddie-vel, aláírt neki, én lefotóztam őket... aztán felém fordult: "Hi! How are you?" és megölelt. Kicsit lehidaltam, de azért kinyögtem egy "Fine, thanks!"-et. Tim ekkor a tetoválásom felől érdeklődött, hogy mutassam meg... felhúztam a felsőm ujját, s ismét megnézte az ábrát, sőt a többieknek is megmutatta - "She has the sign! She has the sign!". :) Aztán kértem a közös képet ("Of course!" - s már át is karolt), beszéltünk még néhány szót, ez homályba vész kicsit, de tudom, hogy utólag is boldog születésnapot kívántam neki. :) Aztán kezet fogott Eddivel, engem meg ismét megölelt (amin megint lehidaltam), "Bye!", s már kint is voltunk megint. :) Eddivel beszéltünk még egy keveset, hogy majd küldöm a képeket ésatöbbi, aztán leültem, de nem sokkal később elindultunk, mert addigra már tényleg őrjítően fájt a fejem. Ennek aztán az lett a vége, hogy taxival mentünk haza, mert nem bírtam volna ki az éjszakaizást... de a lényeg, hogy egyben hazaértünk, és én szinte szó szerint beájultam az ágyba. :)

Nagyon remélem, hogy hamarosan ismét ellátogat hozzánk Tim, és akkor már a "hagyományoknak megfelelően" Moncsival megyünk kettesben, és nem hagyjuk ki a közös képet sem...